A JEREMIE-program mikrohitelei azoknak a kisvállalkozóknak szóltak, akiket a bankok nem vagy nem kellő mértékben finanszíroztak. A program közzétett szabályai pontosan megmondták, mi történjék a pénzzel, ha az adós nem tud fizetni: ki mekkora részt visel a veszteségből, és milyen irattal kell igazolni a behajtást. Az adós családjának, a kezesnek és a családi háznak a helyzete a szabályokban mérlegelési szempontként nem szerepel. Ezt állapítja meg „A távolság ára” című tanulmány, amelyet a MAGYAR FENNTARTHATÓSÁGI KÖZPONT Alapítvány 2026 novemberében adott ki. A tanulmány azt is megmutatja, hogy a hiányzó mérce a program idején már le volt írva – és a jövő programjainak szabályaiba beírható.
Kinek szólt a mikrohitel?
A mikrohitel kis összegű vállalkozói kölcsön. A program célja szerint olyan mikrovállalkozások kaphatták – tíz főnél kevesebbet foglalkoztató cégek és egyéni vállalkozók –, amelyek hitelképesek, de kereskedelmi banki módszerekkel nem vagy nem kellő mértékben finanszírozhatók.
A pénz uniós forrásból származott. Az Európai Unió a 2007 és 2013 közötti időszakban a vissza nem térítendő támogatás egy részét visszaforgó alappá alakította: a vállalkozó visszafizeti a kölcsönt, a visszatérülő pénzből pedig a következő vállalkozó kap. Az Európai Bizottság 2007-ben a mikrohitelt a társadalmi befogadás eszközeként írta le, amely azoknak szól, akiket a bankok nem szolgálnak ki.
Magyarországon a program két mikrohitel-termékében 2015 végéig 12 384 kölcsön jött létre, összesen 81,1 milliárd forint értékben; egy kölcsön átlagosan 6,6 millió forint volt. A kölcsönök közel felét tizenhat megyei és fővárosi vállalkozásfejlesztési alapítvány közvetítette: nonprofit szervezetek, amelyek személyesen ismerték az ügyfeleiket.
Egy helyzet, ahogyan a szabályok kirajzolják

A következő helyzetet a program közzétett szabályai rajzolják ki: tipikus eset, lépésről lépésre a közvetítői felhívásból és a szerződésmintából összerakva.
Egy asztalos 2011-ben műhelyt nyit. Lezárt üzleti éve még nincs, ezért a szabály szerint a kölcsönhöz ingatlant kell biztosítékul adnia; a szabály nem korlátozza, hogy ez a családi ház legyen. A kölcsönért a felesége vállal kezességet. Hatmillió forintot kap gépekre, legfeljebb évi 9 százalékos kamattal. A megyei alapítvány ügyintézője személyesen találkozik vele – a szabály ezt is előírja.
Aztán jön 2012. A megrendelések elmaradnak; abban az évben – a statisztikai hivatal előzetes adata szerint – több mint minden negyedik egyéni vállalkozás megszűnt. A törlesztés elakad. Innen a szabály három dolgot mond.
Az első: a türelemnek ára van. Az alapítvány átütemezheti a kölcsönt. Az adós pénzügyi nehézsége miatt módosított kölcsön azonban kikerül a problémamentes kategóriából, a kétes és rossz minősítésű kölcsönök aránya pedig a közvetítő saját forráshoz jutását szabályozza: 15 százaléktól az alap kezelője elutasíthatja az újabb forrás folyósítását, 30 százaléktól azonnali hatállyal felmondhatja a szerződést.
A második: minél nagyobb a baj, annál nagyobb a közvetítő terhe. A veszteséget az alap és a közvetítő sávosan osztja meg. A szerződésminta szerint a portfólió veszteségének első 5 százalékát az alap vállalja át; 5 és 10 százalék között a veszteség fele, 10 és 15 százalék között a 70 százaléka, 15 százalék felett minden forintja a közvetítőre esik. A közvetítő érdekeltsége a behajtásban tehát éppen válságban a legerősebb – akkor, amikor az adósok fizetőképessége a leggyengébb.
A harmadik: a veszteség megosztásához lezárt végrehajtás kell. Ahhoz, hogy az alap a maga részét átvállalja, a közvetítőnek csatolnia kell – a szerződésminta szavával – „a végrehajtási eljárás lezárultát igazoló” dokumentumot. Ha a közvetítő az alap kezelőjének hozzájárulása nélkül lemond a kölcsönt biztosító valamely jogról – így a kezességből eredő jogról –, az alap kezelője megtagadhatja a veszteség átvállalását. Azt, hogy a hozzájárulásról milyen szempontok szerint dönt, a szerződésminta nem rögzítette.
Az alap kezelőjének informatikai rendszere közben az ügyről három adatot kap: a státuszt, a késedelmes napok számát és a késedelem összegét. A szabály szerint „a behajtás módjáról és eredményéről” nem kell tájékoztatást adni.
Ha az ügy a családi ház értékesítésével zárul, a rendszerben a státusz ennyi: „Lezárt”. Hogy hová költözött a család, mekkora tartozás maradt rajtuk, és újrakezdte-e az asztalos, azt a program közzétett kimutatásai nem tartalmazzák.
Aki dönt, státuszt és összeget lát

A tanulmány tézise szerint a szabályok követése minden szereplő számára a saját helyzetéből nézve következetes magatartás volt. Az alap kezelőjének a rábízott közpénzt kellett megőriznie, és a szerződés mércéje a megtérülés volt. A program azt a szereplőt tette a végrehajtás kezdeményezőjévé, amelyik az embert látta – a közvetítőt –, és a visszafogottságot az ő veszteségeként számolta el.
A szerzők ezt a szerkezetet nevezik távolságnak: a döntéshozóhoz a behajtás idején státusz és összeg jut el. A szociálpszichológia és a közigazgatás-tudomány leírja, mi következik ebből. Ha a méltányos döntés mércéje nincs leírva, a teljes behajtásért pedig senkit sem lehet felelősségre vonni, akkor a teljes behajtás a személyesen legvédhetőbb döntés.
Ami hiányzott, az a szabályok fölött álló, humánus mérce: az a rendelkezés, amely a döntéshozót kötelezi a következmények látására, és megvédi, ha a látottak alapján méltányosan dönt.
A mérce már akkor le volt írva
A hiányzó mérce nem új találmány. A program idején három helyen is megfogalmazták.
- Brüsszelben. Az Európai Bizottság mikrohitelezési magatartási kódexe – első változata 2011-ben, a második 2013-ban jelent meg – elvárja, hogy a hitelező biztosítéki politikája kezelje a megélhetést érintő következményeket, és hogy írásbeli átütemezési eljárása legyen.
- Görögországban. Ugyanennek az uniós programnak a 2010-ben meghirdetett görög mikrohitel-feltételei szerint a fő lakóhely jogi biztosítékként nem vehető igénybe.
- Budapesten. 2013 szeptemberében az európai mikrofinanszírozási hálózatok képviselői a magyar döntéshozóknak címzett szakmai ajánlást fogadtak el. Hetedik pontja: „Ne hozza a program nehezebb helyzetbe az önhibáján kívül fizetési problémákkal küzdő támogatni kívánt személyeket, mint amilyenben azok a támogatás előtt voltak.”
Azóta a mércéből több helyen kötelező szabály lett. Uniós irányelv írja elő 2019 óta, hogy a fizetésképtelenné vált vállalkozó – főszabály szerint legfeljebb három év alatt – mentesülhessen az adósságaitól. A fogyasztói hiteleknél 2026. november 20-tól alkalmazandó az az uniós szabály, amely szerint a hitelezőnek a végrehajtási eljárás megindítása előtt észszerű türelmet kell tanúsítania. Franciaországban 2015 óta a törvény erejénél fogva mentes a végrehajtás alól az egyéni vállalkozó fő lakóhelye a vállalkozói tevékenységből eredő követelésekkel szemben. A közpénzből finanszírozott vállalkozói mikrohitel adósára és kezesére szabott szabályt ezek a normák nem tartalmaznak.
Akikről döntés született, és akikről nem
A válság éveiben Magyarországon több nagy adósi kör helyzetét rendezték, és a döntést mindegyiknél a jogalkotó vagy a jegybank hozta meg.
- Az állam 2011 és 2014 között több mint 1340 milliárd forint önkormányzati adósságot vállalt át.
- A kedvezményes végtörlesztésnél a 370 milliárd forintos árfolyam-különbözet a törvény alapján a hitelezőket terhelte.
- A Nemzeti Eszközkezelő – a sajtóban közölt adatok szerint – 2017 elejéig 27 800 lakóingatlant vásárolt meg, amelyeken 246,5 milliárd forint jelzáloghitel-tartozás állt; a vételárból meg nem térülő követelésüket a hitelezők elengedték.
- A jegybank 2013-ban közel 701 milliárd forint értékű vállalkozói hitelhez adott kamatmentes refinanszírozást a hitelintézeteknek.
A két mikrohitel-termék teljes szerződött összege – a kihelyezett kölcsönök egésze, nem a vesztesége – 81,1 milliárd forint volt: az önkormányzati adósságátvállalás 6 százaléka. A mikrohitel adósaira és kezeseire – azokra, akiket a bankok nem vagy nem kellő mértékben finanszíroztak – célzott rendezés nem készült.
Amit a tanulmány javasol

A szerzők nyolc elemből álló felső mércét javasolnak a közpénzből finanszírozott mikrohitel-programok szabályaiba. Három közülük:
- A családi otthon védelme. A program szabályzata korlátozza a fő lakóhely jogi biztosítékként való bevonását és a vele szembeni végrehajtást.
- Leírt méltányossági eljárás. Előre rögzített szempontok az átütemezéshez és a méltányossághoz: a lakhatás és a megélhetés, a vállalkozástól független családtag kezes helyzete, valamint a behajtás várható megtérülésének és költségének aránya.
- Védelem annak, aki méltányosan dönt. Az eljárás szerint meghozott döntés a közvetítőnél ne vezessen a veszteségmegosztás megtagadásához, a program munkatársánál pedig a szabály szerinti, védett döntés legyen.
A tanulmány emellett független egyetemi felmérést javasol arról, mi történt a nem fizetővé vált kölcsönök adósaival, kezeseivel és családjával. A tanulmányban feldolgozott három értékelés – az Európai Számvevőszéké, az Európai Bizottság megbízásából készült utólagos értékelés és az Állami Számvevőszéké – pénzügyi és foglalkoztatási mutatókkal dolgozott; a program mérlegének ezt a felét nem írták meg.
A távolságot a szabály tudja áthidalni
A tanulmány magyarázata szerkezeti, és a tanulsága is az: a távolságot a szabály hozza létre, ezért a szabály tudja áthidalni. A jövő programjainak tervezői a mércét a program szabályává tehetik. A lezárt program gazdái megismerhetik a mérleg megíratlan felét.
A mérce egy mondatban elfér, és 2013 óta le van írva: a program ne hozza nehezebb helyzetbe azt, aki önhibáján kívül nem tud fizetni, mint amilyenben a kölcsön előtt volt.
Kérdések és válaszok
Mi a mikrohitel? Kis összegű vállalkozói kölcsön olyan mikrovállalkozásoknak, amelyek kereskedelmi banki módszerekkel nem vagy nem kellő mértékben finanszírozhatók. A JEREMIE-program két mikrohitel-termékében egy kölcsön átlagosan 6,6 millió forint volt.
Ki a kezes, és mit kockáztat? A kezes azt vállalja, hogy ha az adós nem fizet, ő teljesít helyette. A mikrovállalkozás kölcsönét biztosító családtag jellemzően nem részese az üzleti döntéseknek, a kockázatot mégis a saját vagyonával viseli.
Mit jelent a második esély? Azt az elvet, hogy a tisztességes, csődbe jutott vállalkozó gyorsan újrakezdhessen. Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag 2008-ban alapelvként rögzítette; 2019 óta uniós irányelv írja elő, hogy a fizetésképtelen vállalkozó – főszabály szerint legfeljebb három év alatt – mentesülhessen az adósságaitól.
Hol olvasható a tanulmány? „A távolság ára” és a hozzá tartozó szakcikk a MAGYAR FENNTARTHATÓSÁGI KÖZPONT Alapítvány honlapján, az mfka.hu Szemle rovatában érhető el.
A cikk alapja: Szekfü Tibor – Vonnák Péter: A távolság ára – A mikrohitel-végrehajtás emberi következményei és a hiányzó felső mérce. Megalapozó tanulmány. MAGYAR FENNTARTHATÓSÁGI KÖZPONT Alapítvány, Székesfehérvár, 2026 – mfka.hu. A cikk adatainak forrását a tanulmány hivatkozásjegyzéke tartalmazza. A budapesti ajánlás hiteles szövege az angol.
A tanulmány szerzői a programban közvetítőként részt vett vállalkozásfejlesztési alapítványok vezetői; ezek az alapítványok a közvetítői szerződésekhez kapcsolódó veszteségmegosztási elszámolásnak ma is részesei. Szekfü Tibor a budapesti ajánlás aláírója és magyar szövegének megfogalmazója; Vonnák Péter a lap felelős szerkesztője.
A teljes tanulmány
Szekfü Tibor – Vonnák Péter: A távolság ára – A mikrohitel-végrehajtás emberi következményei és a hiányzó felső mérce
Megalapozó tanulmány a JEREMIE mikrohitel-program követelésérvényesítéséről és a következmények felmérésének kutatási tervéről. MAGYAR FENNTARTHATÓSÁGI KÖZPONT Alapítvány, Székesfehérvár, 2026. A tanulmányt és a belőle készült szakcikket az mfka.hu Szemle rovata közli; a tanulmány ott tölthető le.


