A munkáltatók és a vállalkozók élőmunka költségét növelő, legmagasabb összegű adója – előző elnevezése: társadalombiztosítási hozzájárulás – az állam szociális és egészségügyi kiadásait finanszírozza. A legutolsó törvényi szabályozás 2019. július 1-től mértékét 2%-kal csökkentette 17,5%-ra. A 2018. évi LII.törvény másik fontos jellemzője, hogy a szocho átvette az egészségügyi hozzájárulás (eho) szerepét, mivel ez utóbbi megszűnt.
Nézzük meg ki fizeti és miután a szochót!
A főszabály szerint az összevont adóalapba tartozó jövedelmek után a jövedelmet juttató személy, a kifizető kötelezett az adó megfizetésére. (Személyi jövedelemadó szerinti meghatározás: minden jövedelem, ami után szja fizetendő. Sőt még ez kiegészül a tanulószerződés alapján fizetett ösztöndíjjal és a szakszervezeteknek befizetett tagdíjjal is.)
Célszerű megnevezni a tipikus jövedelmeket:
-munkabért,
-gazdasági társaság tagjának személyes közreműködése ellenértékét,
-szövetkezet és egyéb szervezet tagjának tagi jogviszonya alapján fizetett összeget,
-egyéni vállalkozó vállalkozói kivétet,
-mezőgazdasági őstermelői tevékenységet,
-bérbeadói tevékenységet,
-megbízási jogviszonyból származó jövedelmet.
A kifizetőt terheli még: a béren kívüli juttatások és a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások szochója. Ez utóbbi esetében a juttatás értékének 1,18-szorosa az adóalap (például: a SZÉP kártya keretösszeget meghatározó része).
A természetes személy is lehet adóalany, ha:
-vállalkozásból kivont jövedelem,
-osztalék, vállalkozói osztalékalap,
-jövedelem nem a kifizetőtől származik.
Mikor nem kell fizetni szochót?
-kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozásnak (nyugdíjas vállalkozók)
-munkaviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugdíjas után
-ingatlan bérbeadásból származó jövedelem után.
Az adókötelezettség magába foglalja a rendszeres jövedelmek bevallását és megfizetését is, amely tárgyhót követő hónap 12-éig esedékes.
A vállalkozókra vonatkozó különös szabályokat az szja és a tao hatálya alá tartozó főállásúnak minősülő egyéni vállalkozó ill. társas vállalkozás tagjaira kell alkalmazni. Eszerint a szochó alapja: legalább a minimálbér 112,5%-a. Ezt akkor is fizetni kell, ha a vállalkozó adott hónapban nem vesz fel jövedelmet.
Tehát fizetendő: 195.000*1,1125*0,175=37.964 forint.
okl. közgazdász
adótanácsadó
főiskolai docens
A többes jogviszonnyal rendelkező vállalkozók esetében csak a tényleges jövedelem után kell a szochót megfizetni.
A kisvállalati adók – kata és kiva – hatálya alá tartozó vállalkozók nem fizetnek szochót saját maguk után, csak az alkalmazottak jövedelme után terheli őket adókötelezettség.
2019. szeptember 30.
Handa Lászlóné
További kérdésed van?
Vedd fel velünk a kapcsolatot: RVA Group – Szakértők az üzletfejlesztésben